Meghatározás
A gyulladásos bélbetegség (IBD) két leggyakoribb formája a fekélyes bélgyulladás (colitis ulcerosa) (CU) és a Crohn betegség (CD) amelyeknek pontos oka ma még nem ismert. A gyulladásos folyamat elindulásához nagyvalószínűséggel genetikai háttér megléte szükséges, de vélhetően együttesen jelentősek a családi/genetikai, infekciós, immunológiai, gyulladásos valamint a környezeti tényezők.  
A colitis ulceosa (CU) a végbél és a vastagbél területén fordul elő, a Crohn-betegség (CD) pedig egyidejűleg érintheti a vékony- és vastagbelet.
A CU-ra és a CD-re egyaránt jellemző, hogy idült (krónikus) („egy életre szóló”) betegségről van szó, amelynek során aktív és tünetmentes-tünetszegény (remissziós) időszakok váltják egymást. Az aktív szak kezelése és a tünetmentesség (remisszió) fenntartása komoly szakértelmet és szoros orvos-beteg kapcsolatot igényel. A CU és CD kezelése számos hasonlóságot mutat, a terápiás stratégiát rendszerint a betegség súlyossága határozza meg.  
 
Klinikum
A colitis ulcerosa (CU) rendszerint a végbél területéről kiindulva a vastagbél további területei felé terjed, és soha nem érinti a vékonybelet. A klinikai képet rendszerint a béltünetek (végbélvérzés, véres-nyákos hasmenés) uralják.
A Crohn-betegség (CD) a tápcsatorna bármely szakaszát érintheti. A betegség szegmentális, vagyis az érintett bélszakaszok között ép bélszakaszok is elhelyezkedhetnek. CD esetében gyakoribbak a szövődmények (bél szűkület, átfúródás-perforáció, tályog, sipoly).
Különleges, bélen kívüli (extraintestinalis) kórformák: érinthetik az ízületeket, a szemet, a bőrt, valamint a májat-epeutakat. Crohn-betegség esetében gyakoribbak az extraintestinalis tünetek.
 
Diagnózis
A fenti panaszok jelentkezése esetén mielőbb gasztroenterológus szakorvoshoz kell fordulni. A helyes diagnózis felállításához elengedhetetlen a vastagbéltükrözés (colonoscopia) elvégzése, amelynek során igazolható a nyálkahártya gyulladása, de a tükrözés során a szövettani mintavétel és ezt követően a szövettani kiértékelés is nélkülözhetetlen. A kivizsgálás során laboratóriumi vizsgálatokra, hasi ultrahang és hasi CT vizsgálatokra is szükség van.  

Kezelés
 A kezelés megválasztásában az alábbi főbb szempontokat kell figyelembe venni                 
     a) A pontos diagnózis felállítása. Láthattuk, hogy számos differenciál diagnosztikai kérdés merülhet fel. Időnként nehézségbe ütközik a CU és CD egymástól történő elkülönítése.         
     b) A betegség lokalizációjának, kiterjedtségének pontos feltérképezése, a szövődmények (sipoly, szűkület, stb.) valamint az extraintestinalis kórformák felismerése. 
     c) A betegség aktivitásnak megítélése, amely alapvető az alkalmazott kezelési stratégia szempontjából.

A kezelés főbb célkitűzései:
     a) a tünetmentesség (remisszió) mielőbbi elérése;
     b) a remisszió fenntartása; 
     c) a szövődmények megelőzése;
     d) a jó általános állapot és megfelelő tápláltsági fok fenntartása;
     e) megfelelő életminőség biztosítása;
     f) sebészi beavatkozások lehetőség szerinti elkerülése vagy megfelelő időzítése;
     g) a rosszindulatú elfajulás megelőzése.

Leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoportok
Az IBD kezelésében az alapgyógyszerek közé tartoznak az amino-szalicilsav különböző formái, a szteroid tartalmú gyógyszerek, az immunrendszert befolyásoló (immunmoduláns) szerek, kiegészítésként az antibiotikumok, valamint a mesterséges táplálás különböző formái. A gyulladásos bélbetegség (IBD) kezelésében az utóbbi évek legjelentősebb előrelépését a modern biológiai kezelés bevezetése jelentette.
A klinikai tünetmentesség (remisszió) biztosítására fenntartó gyógyszeres kezelésre van szükség.

Gondozás
A heveny tünetek megoldása után a tünetmentesség (remisszió) fenntartása, a fellángolások megelőzése, az esetleges szövődmények mielőbbi felismerése céljából a betegek tartós kezelésére és nyomon követésére, gondozására van szükség.
A gyulladásos bélbetegség (IBD) kezelése komoly szakmai felkészültséget, szoros orvos-beteg kapcsolatot igényel.